Gyurma kiírja

Személyes életérzés, masszív egotrip, önostorozás, önsajnálat, önimádat. A tumblrön röviden, a blog.hu-n hosszan.

Friss topikok

  • Gyurma Pappa: Citrom: véletlenül kimoderáltalak, de azért nincs több, mert elfáradtam, egyelőre. Lesz, ígérem. (2010.12.22. 12:03) Mindig van remény
  • simonp1: Nagyon jó! Egy dolgot tennék hozzá: az egyén bizonytalanságának közösségi oldása átmeneti (lehet)... (2010.02.25. 11:28) Kalandozásaim a posztmodernbe
  • Ricsman - HóStrucc: Így-így! Plusz éljen az internet, az a csodás! :) (2010.01.09. 02:57) Urbánus lét szépségei
  • Ricsman - HóStrucc: Még jó Pécsiközgázosként, amikor Pécs megnyerte én is örültem. Aztán rálátva a dolgokra, egyre kev... (2010.01.09. 02:46) Pécs, Széchenyi tér, szánalom

Mindig van remény

2010.03.06. 12:01 Gyurma Pappa

"Annyi mindent elrontottam

Mégis itt ülök a háztetőn a napon"

Az egész úgy kezdődött, hogy elrontottam valamit. Aztán ahelyett, hogy kijavítottam volna, csak tetőztem a bajt. Nem beszéltem róla, hazudoztam, úgy csináltam, mint aki tudja mit csinál. Dehogy tudtam. És még ma is iszom a levét, sokszor, sok helyen, sok ember előtt.

Hónapokba, évekbe telik levetkőzni néhány reflexet. Ezeken folyamatosan dolgozni kell, mert egyébként akarva-akaratlanul azt vettem észre, hogy benne ragadtam valami olyanba, amiből kimászni szinte lehetetlen. Igazából nem is akartam kimászni belőle. Szartam rá. Hazudtam tovább, mert az kényelmes.

Pedig nem kell ennek így lennie. Szembe kell nézni mindennel, amit elrontottam. Persze, vannak árnyalatok, és van amikor gyorsan kijavítod, úgyhogy a másik meg sem tudja. Azonban általánosan el lehet mondani: őszintén, csak úgy lehet.

Mindig van remény, ez itt a lényeg. Kimászni egy gödörből ki lehet, akármennyire is lehetlennek tűnik. Mi a kulcs? Én 3 ilyen dolgot találtam:

  1. Őszinteség
  2. Önuralom
  3. Koncentráció

Az elsőt már kifejtettem a bevezetőben. Az önuralom az élet minden területére igaz. Épp a hétvégén kaptam meg: "Nem így ismertelek meg". Igen, megváltoztam sok tekinteben, már ami a viselkedésmintákat érinti. Uralkodom magamom, pl. a legerősebb megnyilvánulása az, hogy nem dohányzom, 12 év füstölés után. Számos egyéb dolog van persze ezen kívül ism némely látványos, némely észrevehetetlen. Nem a személyiségem fordult ki, csak uralom azokat a dolgokat, amiket vágyaknak, ösztönöknek szokás nevezni. Van még hova fejlődnöm, de minden nap építem magam.

A koncentrációt szintén az élet minden területére értem. Figyelek a munkában, a magánéletben, a családi dolgokra, a barátokra. Persze nem mindig sikerül, mert sokszor a kötelességek tengerében elveszek, és elmaradnak születésnapi, névnapi köszöntések, de igyekszem odafigyelni. Menedzselem az időmet, nem hagyom szétesni a napomat. Erről blogot is írok. 

Nagyon mély gödörből másztam ki. Akik ismernek tudják. Most célom, hogy őszintén elmondjam: van kiút. Szembenézzek a régi önmagammal, megbékéljek vele, és megpróbáljak valami új, jobbat építeni. Gyurma 2.0

1 komment

Címkék: én zen ars poetica

A bejegyzés trackback címe:

https://gyurmapappa.blog.hu/api/trackback/id/tr381813506

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gyurma Pappa 2010.12.22. 12:03:12

Citrom: véletlenül kimoderáltalak, de azért nincs több, mert elfáradtam, egyelőre. Lesz, ígérem.
süti beállítások módosítása