Kezdjük ott, hogy kijelentem: urbánus vagyok. City boy. Városi szamuráj. Utcai smash mouth harcos. Ez egy életforma: betonon kívül szédülök, a természetet a NatGeo képeken vagyok hajlandó nézegetni, de azok közül is jobban feldobnak a new york-i felhőkarcolós cuccok. Autóval járok mindenhova, ami kicsi, mondhatjuk, hogy női, a kutyám kistermetű, és nem akar sokat futni. Semi-metroszexuális vagyok (a lábam nem borotválom, na), szeretek vásárolgatni, illetve a csajomat elkísérni a ákkádba’. A kávé alapélelmiszer, inkább felvágottat nem veszek, csak a fekete koffein bomba legyen otthon. Sznob vagyok.

És ez így van jól. Romantikus a természetről ábrándozni, és környezetvédőnek, meg zöldnek, meg mindenfélének mondani magunkat, de ne már… Nézzünk magunkba: attól, hogy szelektíven gyűjtjük a hulladékot, meg lekapcsoljuk a villanyt, ha nem vagyunk otthon, nem vagyunk környezetvédők, csak racionálisak: homo oeconomicus. A fához kötözöd magad, akkor meg feltűnési viszketegséged van. Aki 21 éves kora előtt nem lázad, az nem is ember. Aki 25 év fölött is lázad, az nem normális. Konzervatív fordulat. Kell is az.

Ismerjük el, mind hasonlóak vagyunk. Urbánusok, city boyok/girlök. Változtatni akarsz? Változtass. Irány a természet, bontsd le a házad, költözz az erdőbe. Én maradok.

U.I.: a maci azért van ott mert aranyos. :) Minden posztban macik vannak, és maradnak is. Bírom a medvéket :)

Posted on Thursday, November 12, 2009.