Kezdjük ott, hogy voltam HÖT elnök a PTE KTK-n, szóval elsőkézből mondom, amit mondok. Másodkézből is mondhatnám, hiszem a párom is elnök volt ugyanott, csak 4 év különbséggel tettük ezt. Most is épp mennek a választások, ezért is akartam leírni egy-két dolgot. (jelzem, akit nem érdekel a véleményem, inkább itt hagyja abba)
Az egész HÖT választás szépen leképzi az átlagos polgár hozzáállását: egész éven át (két éven át) nem érdekli a kedves hallgatót, hogy mi is zajlik a sötét, gonosz HÖT irodán, ahol a korrupt, mindenre elszánt hötösök rabolják a hallgatók jól megérdemelt pénzét, amiért ők, a nép, bizony meg is dolgozhattak volna. Máskérdés, hogy egy átlagos hallgatónak fogalma sincs arról, hogy mennyire bonyolult rendszeren keresztül mozognak a pénzek az egyetemen belül. És bizony, higyjétek el, nem minden hötös korrupt.
Coming out következik: sokak vágyálma volt, hogy elhiggye, én pl. az voltam. Hát nem. Elszomorodtatok? Akkor is azt vallottam, amit ma is: az egyenes út a rövidebb. Élvezetem a kiváltságokat? Igen, nem mondom, sokat segített, hogy név szerint ismertem az összes TO-s néni gyerekét, és mindenkit tegeztem. Használtunk taxi csekket is. Volt fizetésünk is. Cserébe napi 6-8-10 órákat az irodában voltunk, csináltuk, amit kellett, hogy jobb legyen a hallgatóknak. És biztos azt is mondja a kedves olvasó, hogy hát minek vallaná be. Bevallanám. Minek titkoljam? Semmi közöm az egyetemhez. Van egy üzletem, egyre jobban megy.
Persze hallgathattam, hogy a hátam mögött arról beszélgetnek, hogy a két éve birtokolt autómat, amit a szüleim vettek nekem, hötösként loptam össze, hogy a 100%-os hiteles autómat szintén a hötből vettem. Ésatöbbi. Sokáig nehezen viseltem, hogy nem hötözök már. Azért voltak a kezdeti szakmai bakijaim, mert megszoktam, hogy főnök vagyok, korlátlan hatalommal, korlátozott megfelelési kötelezettséggel. Ezért nem ment sokáig semmilyen más munka. Két év kellett hozzá, hogy átvészeljem, addig sokmindent elcsesztem. De már vége. Egy barátomat hadd idézzem: "A hötözésben két jó dolog van: csinálni és abbahagyni."
Játszuk a demokráciát. Véleményt mondunk, mocskolódunk, köpdössük egymást. És meg vagyunk lepődve, hogy nagyban ez mennyivel durvább. A választások annyiban rosszabbak itt, hogy nagyobb teret engednek a wannabeknek, hogy felszínre törjenek. Ettől még inkább amatőr az egész. Nincs stratégia, az igéretek: a, betarthatlanok (növeljük a hallgatói aktivitást) b, közhelyesek (szakmaibb höt, hallgatóbarát stb.) c, semmit mondóak (az összes ígéret). A hallgató igazából nem akar semmit. Ne legyen nehéz a vizsga (az lesz, azért egyetem és nem szanatórium), legyen több az ösztöndíj (nem lesz, törvény határozza meg a mértékét, max egyedi szinten lehet több, de akkor másnak lesz kevesebb), legyen több tantárgy (nem a hötön múlik), legyen több buli/pia/édeshármas a gólyatáborban (ez van, de ezt nem kell megígérni). Tisztára olyan, mint a nagyoknál...
Miért vagyok ellene a mostani rendszernek? Elmondok egy történetet: a finneknél ez a diákönkormányzatosdi 100+ éves. Ott külön 4 szintes irodaházuk van, a tisztségviselőknek fell kell függeszteniük a tanulmányaikat (valamit-valamiért, itthon sok oktatónál nem kifogás a hötözés), sőt a titkáraik/titkárnőik is így tesznek, illetve így kell tenniük, ha ott akarnak dolgozni. És mondok valamit: nincsenek választások. Az előző csapat választja ki a következőt, neveli kicsit, majd lelép. Nem is akarja eljátszani, hogy az egyetemen szükség van demokráciára.
Mi itt, Magyarország, 20 éves demokráciával azt játszuk, hogy értünk hozzá. Pedig nem. Én sem. Diktátorként vezettem a HÖT-öt annak idején, nem igazán érdekelt mások véleménye. Most sem érdekel, ezért is nem leszek soha jó alkalmazott.
Egyes, elégtelen, kampó, bukta, UV. Hazamehetünk mind, talán 20 év múlva lesz értelme újra próbálkozni. Talán. Kétlem egyébként, hogy az elégséges meg lesz akkor. A demokrácia elég idegen dolog Európa ezen tájékán...
