Miután sikeresen megkaptam reblog formájában, hogy nyárspolgár vagyok, már régen érlelődött bennem, hogy leírnám már, hogy mit is nem ért a kolega…
Kezdjük ott, hogy honnan mi voltam: radikális liberális lázadó tinézsder. Így szépen. Fegyvert fogtam volna a zemberi jogokért, a zember mindenek felett, nem kellett a hit, engedetlen voltam, küzdöttem azért, hogy elfogadják az emberek: én más akarok lenni, kilógni sorból. Minden rasszistát meg akartam lincselni, minden drogok liberalizálni, új világot teremteni. 1968 volt a minta, a követendő példa: lázadjunk. Mindegy mi ellen. Valami ellen. Vagy ha ez nem megy, akkor legalább hadd politizáljak aktívan, párttag akartam lenni, vélemény formáló!
És rájöttem, hogy nem nagyon van mi ellen lázadni. Így lettem radikális liberális fiatal. Még mindig hittem abban, hogy az emberi jogoknál nincs fontosabb, és azok bármely korlátozása a végzetbe vezető út. Hittem, hogy egyenjogúság nélkül nincs élet. A rasszizmust még mindig zsigerből gyűlöltem, már csak a marihuánát akartam liberalizálni. Bemásztak a fejembe olyan gondolatok (köszi, Pécsiközgáz), hogy adócsökkentés (0-ra, lehetőleg), szabad piac (állam takarodj!), öngondoskodás,abortusz és eutanázia. Már a kilógás helyett a valahová tartozás kezdett érdekelni. Nem akartam forradalmat csinálni már, de még drasztikusan szerettem volna változatni mindenen. Viszont kezdett kinyílni a szemem a politika totális mocskára, inkább kerestem valami egyesületet, civilkedtem vagy mi.
És mi van ma? Liberális felnőtt vagyok, és ez nem tűnik gyorsan elmúlónak. Hiszem az emberi jogok fontosságát, de nem vagyok benne teljesen biztos, hogy mindenki ugyanúgy tud vele élni, és abban sem, hogy nem kell néha korlátozni őket. Az egyenjogúság szép, de ne csapjon már át agyatlan majmolásba, és az EU hülyeségeibe. Az esztelen rasszizmus még mindig zavar, de kezdem felfogni a faji ellentétek eredetét, mikéntjét, bár még mindig nem szín alapján ítélem meg az embereket. Őszintél szólva szarok rá, hogy legális-e vagy sem a mariuhána. Az adócsökkentést pártolom, de csak okosan, van ott kiadási oldal is, azt sem a halak hordják össze. Már nem hiszek benne, hogy a szabad piac mindent megold, bizony kell egy épeszű szabályozás, fenntartva hogy még mindig ne nézzenek kiskorúnak minden magyar állampolgárt. Az abortusz és az eutanázia még mindig érdekes téma. Ma már nem szeretnék változatni mindenen. Csak szeretnék megélni, és kis mikrokörnyzetem jobbá tenni, akár anyagi, akár szellem, érzelmi vagy lelki téren. A politika mocskát pontosan látom, a civilek tehetetlenségét is. Inkább maradtok otthon.
Szóval ez az én konzervatítv fordulatom. Haladok a centrum felé, de minden bizonnyal soha nem érek oda. Minden relatív, a konzervatívizmus is. (Igen kedves idióta barom kreatívok: a banki kamatok is relatívak, a tökömbe már…)
Posted on Thursday, December 10, 2009.
